Tegnap elgondolkodtam azon, hogy az idei év milyen átalakulást hozott az életemben és rá kellett döbbennem, hogy "felnőtt életem" egésze alatt nem történt velem annyi jelentős és jövőmet befolyásoló változás, mint az elmúlt néhány hónapban:
- felgyorsult körülöttem minden
- megváltozott az értékítéletem (mi fontos nekem és mi nem)
- HAZAtaláltam a forráshoz, megtaláltam a HITem
- átalakultak a gondolataim
- fenekestől felfordult az érzelmi életem
- traumák értek a párkapcsolatomban
- bizonyos "barátokkal" megszakadt a kapcsolatom és új, igazi "BARÁTOKRA" tettem szert
- elkezdtem keresni és járni az UTam (rádöbbentem, hogy DOLGOM van itt a Földön)
- még érzékenyebbé váltam más emberek problémáival szemben
- egyre fontosabbá vált számomra a Föld, az állatok és a környezetem védelme
- zsigereimben érzem az egészséges táplálkozás szükségességét
- érzem, hogy gyógyulni kell még a lelkemnek, miközben másokat is a gyógyulás útjára kell terelnem (lelki és testi értelemben is)
Korábban "langyos vízben" éltem az életem. Tettem a dolgom: gyereket neveltem, munkába jártam, háztartást vezettem, párommal együtt kialakítottunk magunknak egy "boldog életet" . Úgy is mondhatnám, mindenünk megvolt (biztos családi háttér, munkahely, ház , autó). Azt hittem, ez elegendő is a valódi BOLDOGSÁGHOZ...persze mindig voltak apróbb konfliktusok a családban, de kinél nem fordulnak elő ilyen helyzetek...azt hiszem, sokan élünk/éltünk így.
Majd idén tavasszal ért egy nagyon mély érzelmi trauma és úgy éreztem, az a világ, amit kialakítottam magam körül, összeomlott. Hetekig nem tudtam túllépni a problémákon. Úgy éreztem, a lelkem haldoklik, a szívem megszakad és mindezt a testem is letükrözte sírás, gyomorideg, fogyás, fizikális fájdalmak formájában.
A FÉLELEM érzése uralta lelkem-testem.
Voltak pillanataim, amikor úgy érzetem, nem bírom tovább...eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy végleg feladom.
De valami mégis visszatartott. Nem az, hogy családom van, akik számítanak rám...nem, bár talán ez is elegendő indok lett volna. Egy belső sugallat, hogy nekem ITT MÉG FELADATAIM vannak, nincs jogom itt hagyni ezt a földi életet.
Ekkor jutottam el odáig, hogy valóban elkezdtem ISTENT keresni és kérni, segítsen túllendülni gondjaimon...és ami még soha azelőtt nem történt meg velem, egy magányos pillanatomban égi hangot hallottam...még körül is néztem, ki szólított meg? De nem volt ott "senki"... csak ISTEN és én...csak sírni tudtam, de most már a boldogságtól...igen, ez volt a JEL , amire vártam !!!
Néhány hét leforgása alatt olyan, számomra korábban ismeretlen emberekkel kerültem kapcsolatba, akik utat mutattak számomra és bízni kezdtem ...magamban, az én SZABAD AKARATOMBAN, a bölcs FELSŐBB AKARATBAN és abban, hogy minden rendbe fog jönni.
Megismertem Vikit - Ti, akik a blogomat olvassátok, sokan szintén ismeritek őt - ő volt az, aki felnyitotta a szemem, miért is érzem úgy, hogy ITT MÉG FELADATAIM vannak...és segített , hogy a többi problémámat is kezelni tudjam.
Most már újra érzem, hogy kezd az egyensúly kialakulni az életemben. A problémák, melyek a változást elindították életemben, szép sorban megoldódnak. Úgy érzem, hogy hamarosan eljön az a pillanat is, amikor a leszületésem előtt felvállalt ÉLETFELADATOM-nak élhetek és segíthetek a hozzám forduló embereknek. Persze a módszert, az eszközt még keresgélem, de ami késik, nem múlik... :-)
Addig is figyelek...figyelek önmagamra, befelé...
Aztán időnként elcsendesedek és csak figyelem magam körül a nyüzsgő életet, mennyire másnak , szinte abszurdnak látom azokat a dolgokat, melyeket korábban fontosnak tartottam...
Néha megbotlok az ÚTON és belemegyek EGO-érzelmi játékokba. Elkeseredek. De most már mindezt tudatosan tudom kezelni és könnyebben túljutok ezeken a helyzeteken. Mert bízom a jövőmben.
Megpróbálok többet foglalkozni önmagammal és azokkal a szeretteimmel, akik valóban fontosak számomra. Tanítom és főként tanulom a türelmet, megértést, megbocsátást (önmagamnak is !) a félelmek elengedését és a szeretetet...
Sokan a környezetemben nem értik ezt a változást. De ez nem baj. Türelmes vagyok, adok nekik időt, hogy fejlődjenek, megérintse őket is a "változás szele" és amikor szükségük lesz rám , ott leszek, segíteni fogom őket.
Abból a forrásból próbálok másoknak adni, amiből magam is merítettem és merítek folyamatosan: a SZERETET elapadhatatlan forrásából.
Abban az állapotban vagyok most , ahol a LÉLEK elkezdte diktálni a tempót az EGO-nak és a lelkem azt suttogja: "figyelj rám, itt vagyok, ÉN TE vagyok"...és már tudom , jó ÚTON vagyok ! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése