Ennek a változásnak az egyik aspektusáról szeretnék néhány gondolatot megosztani Veled is, kedves Olvasóm.
Az elmúlt napok egyik legfontosabb felismerése számomra az, hogy ki is az én legnagyobb TANÍTÓM , itt a Földön? Nagyon rövid úton rá kellett döbbennem, hogy a saját gyermekem...
Egy tizenéves korú kislányom van, akit nagyon szeretek, ő számomra a legfontosabb ember, hiszen a szülő-gyermek köteléknél nincs erősebb. Test testemből, vér véremből...lélekcsaládom tagja.
Mégis ő az egyetlen ember, aki nagyon rövid idő alatt ki tud hozni a sodromból. Egyik pillanatban kapcsolatunk harmonikus, kiegyensúlyozott, a másik pillanatban dühös, haragos vagyok rá...persze ő is most van abban az életszakaszában, amikor próbálgatja , hol a határ, meddig mehet el, mit tehet meg másokkal és mit nem...
Meg kellett értenem, hogy éppen az ő viselkedése az, ami tanít engem (is). Tanít és figyelmeztet arra, hogy azok a negatív reakcióim, amikkel az ő - számomra időnként elfogadhatatlan és elviselhetetlen - szavaira, tetteire visszareagálok , milyen károsak rám és ő rá nézve is...milyen mértékben képesek nem megfelelő válaszaim (szavaim és tetteim) kettőnk kapcsolatát rombolni...megmutatják ezek a helyzetek, milyen ember és szülő nem akarok lenni.
Mert érzem és tudom, hogy ez a tükör - ami maga a gyermekem - visszatükrözi mindazt, ami vagyok és megtanít tisztán látni abban, ami lenni szeretnék !
Néha nehéz ebbe a tükörbe belenézni, mert nem tetszik, amit látok, időnként sírok, elkeseredett emiatt...de legalább elindítja bennem a jobbá válás igényét: jobb emberré, jobb szülővé válni...ezt szeretném igazán!
Új szemléletű gyermeknevelés...egyre többször elgondolkodom ezen...mit is jelent ez valójában? Ezoterikus körökben elfogadott tény, hogy gyermekeink azért bennünket választanak leszületésük előtt, mert mi vagyunk azok, akik számukra a megfelelő életfeltételeket biztosítani tudjuk , hogy kiteljesedjenek; hiszen mellettünk tesznek szert azon megtapasztalásokra, amikre szükségük van a fejlődésükhöz.
De azért is éppen hozzánk születnek le, hogy mi is - általuk - feladatok elé legyünk állítva, tanuljunk tőlük.
Ahogy a kristály-és csillaggyerekekről szóló írásokban blogomban már olvashattad, a mai gyermekek nálunk spirituálisan sokkal fejlettebben születnek le, így segítve bennünket is fejlődési utunkon...azon az úton, ami időnként nagyon nehéz - hisz mi, emberek azzá tesszük magunknak. De ha nem lennének ezek a nehézségek, nem tudnánk úgy fejlődni lélekben, ahogyan arra szükségünk van...
Tehát fel tehető az a kérdés: Ki kit nevel igazán?
Azt hiszem a helyes válasz az, hogy a nevelés kölcsönös gyermek és szülő között. Hiszem, hogy valóban egy "szerződés" az, amit mi gyermekeinkkel megkötöttünk az égben és most mindkét fél próbálja a rá vonatkozó "szerződéses pontokat, kötelességeket" betartani.
Most, egyre tudatosabban szemlélve a világot értem meg ezeket a gondolatokat igazán.
Napról - napra vannak apró küzdelmek gyermek és szülő között. Ezeket a küzdelmeket eddig - egó vezérelten - igen rosszul éltem meg. De most már egyre jobban átlátom - lelkem által vezérelve - , hogy minden apró küzdelemre szükségem van nekem is és gyermekemnek is. De fel kell nőnünk ahhoz, hogy ezeket a küzdelmeket ne egymás ellen, hanem kapcsolatunk építésére, fejlesztésére fordítsuk.
Így próbálom ma már nyugodtabban megélni a mi kis "érzelmi csatározásainkat"...
Hamarabb túljutok rajtuk és nem hagyom, hogy negatív lenyomatokat hagyjanak a lelkemben. Erre próbálom gyermekem is rávezetni. Nem könnyű...mert ego-harcok mindig voltak és lesznek is, amíg emberi testben élünk.
El kell fogadnunk mindezt és segítenünk kell "KIS TANÍTÓINKAT" , hogy saját útjukat járni tudják.
Ha van gyermeked, tudod, miről beszélek. Ha még nincs, kisebb-nagyobb mértékben mindenképpen meg fogod tapasztalni mindezt a jövőben.
Bármilyen "csatákba" is mész bele gyermekeddel, akármennyire is próbálja egód a düh, harag és elkeseredettség érzelmeivel manipulálni lelkedet, légy résen !
Én a legnagyobb viták után is képes vagyok kimondani:
"SZERETLEK, mindig számíthatsz rám; mert összetartozunk. Csak most haragszom rád, de ez hamarosan elmúlik..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése