Tudom, nem kellene magamat felidegesítenem , hisz úgysem érek el ezzel az érzelemmel semmit, ami pozitív lenne számomra, de tegnap mégis így történt...
Egyre ritkábban nézek TV-t, de most rövid időre bekapcsoltam. Az egyik csatornán "vallásos műsor" ment, a szokásos vasárnapi...ebből talán sokan sejtitek, melyik műsorra és melyik gyülekezetre gondolok. Szándékosan nem írom itt le a nevét, hiszen senkit sem szeretnék sem hitében, sem érzületében megbántani, távol álljon tőlem...
Amit a prédikáció végén, az IMÁ-ban a prédikátor szájából elhangzott, az számomra elfogadhatatlan...
IMA volt ez Istenhez és Jézushoz: amiben ÉN, mint gyarló, emberi lélek, kérem az ő bocsánatukat minden, már elkövetett és a jövőben bekövetkező bűnös tettem miatt ...
Azt feltételezve, hogy MINDEN EMBER BŰNÖS és nem élünk/élhetünk olyan tiszta életet, ami az Égiekhez méltóvá tehetne bennünket. Mindenképpen vezekelnünk kell bűneink miatt...hiszen már ÁDÁM és ÉVA óta csak vétkezünk és mintha esélyünk se lenne arra, hogy BŰN nélkül éljünk...a lelkem lázadt fel ezen szavak ellen, érteni véltem, de mégsem ÉRTETTEM...
Az én felfogásom szerint NINCS BŰNÖS LÉLEK, csak feladatok vannak életünkben, amiknek végrehajtása közben az emberi erkölcs szerint követhetünk el rossz, akár gonosz dolgokat. De akkor és ott nekünk azt kell megtapasztalnunk, hiszen ezért (is) születtünk le. Ha hiszem azt, hogy létezik a reinkarnáció, akkor egyik életemben ugyanannak a dolognak a jó oldalát, másik életemben viszont akár az árnyoldalát is megtapasztalhatom. Ettől fejlődik a lelkem...
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy spirituális szempontból a gyilkosság is elfogadható. Nem. Ezért is hívta életre az emberi szabad gondolkodás és akarat a "büntetés végrehajtás intézményét". Tehát az ilyen helyzeteket, mi emberek, így vagy úgy , megpróbáljuk kezelni...
Viszont nem sújthatjuk olyan teherrel a lelkünket, hogy eleve bűnösnek, vétkesnek és gyarlónak állítsuk be magunkat, az EMBERI FAJT...aki ezt teszi, annak csak a lélek elnyomása, megnyomorítása a célja. Azért, hogy saját hatalmát erősíteni tudja. Hiszen ha vannak bűnös lelkek, akkor az intézményrendszer léte - ami a bűn feloldozására hivatott - nem kérdőjelezhető meg...
Véleményem szerint ezekre a "lelki alapokra" építve nem élhetnénk teljes, boldog, kiegyensúlyozott, harmonikus életet, hiszen a háttérben , a lelkünk mélyén mindig ott lenne a bűn miatti félelem.
Mi mindannyian egyek vagyunk Istennel, apró részecskéi vagyunk az EGYSÉG-nek.
Jelen inkarnációnkban megéljük mindazt, amire ebben az "LÉLEK-ÉLET" szakaszban szükségünk van. Legyünk akár rosszak, akár jók.
De engedtessék meg nekem, hogy ne érezzem magamban az EREDENDŐ BŰNT.
Számomra a bűn és a félelem egy érzelmi kategória. Ha pedig félelem van a lelkemben, úgy felesleges nehéz terhet cipelek magammal, ami nem segíti elő lelkem pozitív irányú fejlődését: a megbocsátás, szeretet, boldogság és harmónia érzelmeinek uralkodóvá válását.
Pedig ez a célunk, hogy minél tökéletesebb és kiegyensúlyozottabb életet tudjunk élni, egységben az univerzummal és Istennel...hiszen az ő "RÉSZEI" vagyunk mindannyian.
"Spirituális ébredésem előtt" ateistának vallottam magam. Nem tudtam elfogadni az egyházi szervezetet, a papság egy jelentős részének HIT-hez való hozzáállását
(itt és most elnézést kérek azon kivételes emberektől, akik az egyházi szervezetek tagjaiként IGAZ igét hirdetnek).
De rá kellett ébrednem, hogy a HIT elsősorban nem a templomokhoz köthető " fura dolog", hanem bennem lakozik...és bármikor "meghívhatom" az Égieket, hogy legyenek velem és segítsenek engem.
Engem a bűn nélkül élő, szárnyaló lelkű , szabad EMBER-t...
Ezért kérlek Benneteket, ha olyan szavakat hallotok - akár nagy prédikátorok szájából is - , ami lelketek számára negatív tartalommal bír, ne hallgassatok rá!
ITT és MOST nem vagyunk bűnösök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése