Nehéz helyzetek...

Tanítás a nehéz helyzetekről 

Az életben minden szituáció egy lehetőség. Óriási lehetőség, és létezésünk célja végső soron visszavezethető arra, hogy ezekben a lehetőségekben részünk lehessen. Minden helyzet lehetőséget kínál: vagy arra, hogy örömmel, vagy arra, hogy fájdalommal, vagy éppen tudatossággal fejlődve - többek legyünk. 

Lelkünk fejlődésének útját-módját alapvetően magunk választjuk ki; megoldandó sorshelyzeteink az életünk Isteni Terve alapján, menetrendszerinti pontossággal jelentkeznek. A helyzetek adottak - az akaratunk azonban szabad abban, hogy hogyan éljük és hogyan oldjuk meg ezeket. 

Egy nehéz helyezetet megélhetünk az elménken keresztül - szorongással, félelemmel, fájdalommal, egyre jobban lehúzó ördögi körökkel -, és megélhetünk a tudatosság fényével és örömével is. A szenvedés a legtöbb esetben elkerülhető, ha meg tudod látni a lehetőséget a legkilátástalanabb helyzetben is, ha megérted, hogy mit kell megtanulnod az adott szituációban, és ezáltal átlátod, hogy minden érted történik - és ha kívülről, s némiképp felülről nézve a problémára, távolságot tudsz tartani tőle, akkor úgy fogsz tudni ránézni a helyzetre, mint a profi sebész a kiterített páciensre: pontosan tudni fogod, hol kell belevágni, hogy utána minden újra rendben legyen.

Létezik azonban elkerülhetetlen fájdalom is... Az a lelki vagy testi fájdalom, ami már az elviselhetőség határát súrolja, vagy azon is túlmegy: a lelkünk segélykiáltása bennünk! 

Ha nem halljuk meg az ő halk szavát, nem figyelünk a finom jeleire, akkor egy idő után ily módon követel figyelmet magának. Előfordulhat, hogy az egónk szerint körülöttünk minden rendben van, a lelkünk azonban sír - és ez olyan, szinte elviselhetetlen fájdalmat okoz bennünk, amire nehéz magyarázatot találnia annak, aki nem a lelke szerint él. 

Ilyen fájdalom jelentkezik akkor, ha letérni készülünk, vagy már le is tértünk a saját Utunkról, illetve akkor, ha elmulasztottunk megtenni valamit, ha nem éltünk egy lehetőséggel, ami alapvető fontosságú lett volna az életünk céljának, értelmének megéléshez, a bevállalt sorsunk teljesítéséhez. Ha a lélek hangjára ezután sem figyelünk, hanem megpróbáljuk alkohollal, nikotinnal vagy más kábítószerekkel, esetleg gyógyszerekkel elnyomni, akkor bizony még az is előfordulhat, hogy a lelkünk egy súlyos, akár halálos kimenetelű betegséggel jelzi, hogy ebben az inkarnációban már nem talál örömet, és inkább egy újabb után néz.
 

Minden nap - de különösen a megpróbáltatások idején - kérdezd meg magadtól: 

Ki vagyok én? Gondolataimmal és tetteimmel a halandó egómat vagy a halhatatlan lelkemet szolgálom?
 

Igaz, boldog és teljes életet csak a lelkünk békéjére lehet építeni.

forrás: by Gabriella Solti