Próbálok befelé figyelni, de nehéz...mert elvonja figyelmemet a materiális világ problémáinak örvénye. Nem ezt akarom...mégis ez történik...
Próbatétel ez is? Igen, biztosan...
Képes vagyok-e akkor is megélni igaz valómat, ha a külső problémák, a mindennapok apró őrlődései fel akarnak emészteni ?
Kívül nem látsz rajtam semmit. Talán csak annyit, hogy a szemem szomorúbb , mint lenni szokott...mert nem vagyok igazán boldog önmagam...de talán még ezt sem veszed rajtam észre. Hiszen jól el tudom rejteni azt, amit nem akarok a világ elé tárni. Befelé fáj ...pedig üvölteni szeretnék...kikiabálni magamból, hogy nem jó így, hogy fáj és mást akarok...az IGAZI életemet akarom élni, nem ezt a ÁLARC, felületes életet.
Igaz embernek érzem magam, nem hazudok, nem csapok be másokat. Te igaz embernek láthatsz. Mert a LELKEM valóban igaz. De az EGO-m azt súgja, ne oszd meg bánatod másokkal....így máris hamisnak érzem magam...
Pedig sokan élünk/éltek ugyanígy, mint én...nem törünk ki saját EGO-korlátaink közül, pedig érezzük belül a feszültséget, a fájdalmakat, a szomorúságot. Azt az őrült kétségbeesést: NEM EZ VAGYOK, NEM EZT AKAROM !!!
Törj ki az EGO-d fogságából, tárd fel szívedet önmagad és mások előtt is! Ne szégyenkezz mások előtt érzelmeid miatt! Mert csak így tudod valóban azt mondani, hogy LÉLEK szerint élsz...és valóban őszintén élsz...és boldogan...mert ezért vagyunk itt...
Sokat hallok a feltétel nélküli szeretetről, hogy milyen nagyszerű dolog azt megélni, átélni és megtapasztalni...hát igen...
Kell ez a léleknek, mert különben felemészti a sok-sok negatívum, amit nap, mint nap megtapasztal. Nézz körbe magad körül ! Igazán tudsz-e szeretni feltétel nélkül? Azt hiszem én már értem, mi az, CSUPÁN ki kell tárni a szívem, hogy ezt teljesen meg is tudjam élni.
Mert érteni, tudni valamit az kevés, nem elég ahhoz, hogy boldog önmagad légy. Meg kell élni és én meg akarom élni !!!
Ez a MOST-beli életem, amire emlékezni tudok...valameddig, aztán erre sem fogok...ezért nem szabad egyetlen percét sem elvesztegetnem .
Meg kell élnem....és nem a BÁNATOT, hanem az ÖRÖMÖT, a SZERETETET.
Önmagam feltétel nélküli szeretetét, a mások iránt érzett szeretetemet...
Meg kell valósítanom, ami a dolgom...még csak sejtem, mi az , még csak tapogatózom...de talán nem csal meg a lelkem, amikor belül sír azért, amit még nem tettem meg és fel akarja rázni egész valómat, hogy TEGYEM már, amit tennem kell !!!
Csaponganak a gondolataim...
Ki kellett írnom magamból , kimondanom , ami nyomaszt ...
Bízom abban, képes leszek arra, hogy ne a felszínt éljem meg, ne rántson magával az EGO-m világa...hanem megélhessem ÖNMAGAM, amit a lelkem diktál...
ÉBREDNEM KELL !!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése