Atlantiszi kristálygyógyászok

Az atlantiszi kristálygyógyászok azok a különleges érzékenységgel megáldott emberek voltak, akiket rendkívüli gyógyító képességeik alapján választottak ki.

Az atlantisziak ugyan durva anyagú testben éltek, mégis szinte átlátszóak voltak, olyanok, mint a tündérek és a szellemlények. Emellett magasak és karcsúak voltak, olyan jellegzetes tartójuk volt, mint a 3. dimenzió embereknek, és nagy fénylő aura vette őket körül.

A test 64 szabályozó területén, illetve pontján parányi kvarc, szelenit- és magnetit kristályokat helyeztek el, amelyeket adóvevőként működve összekapcsolták az embert a poszeidoin/-iszi kristályobeliszkkel és Terra Gaiával.

Az atlantisziak csillaglényekkel is kapcsolatban álltak, és korántsem kötődtek annyira a matériához, mint a mai emberek.

A MER-KA-BA aktiválásával és tudták győzni az időt és a teret, továbbá képesek voltak összpontosítással, vizualizálással és bizonyos légzéstechnikával dematerializálódni, majd újra anyagi testet ölteni.

Igen fejlett volt az Atlantisziak harmadik szeme, amelyben szabadon lebegett az anyag dimenziók öt rezgéskörében egy körülbelül 3 cm-es kristály, ugyanolyan, mint a két tenyerük közepében ültetett drágakő.

A kitárt karuk, illetve a két kezük, a harmadik szemük és a napfonatuk által bezárt szög módosításával egy többdimenziós erőtér keletkezett, amelynek segítségével a kiválasztott gyógyítók gyógymasszázst is végezhettek.

Egyébként a kezükkel, az ujjaikkal, különösen a jobb kezük középső ujjával dolgoztak, nagyjából úgy, mint egy lézerkristállyal.

VISSZAÉLÉS a TUDÁSSAL.

Mint az emberiség történetében annyiszor, végül az atlantiszi kristálysebészek rendkívüli képességeit is a saját hatalmi törekvéseik szolgálatába állították némelyek. A génmanipulációtól, szervátültetéstől, tudattágítástól a személyiség megváltoztatásán át egészen a lelketlen zombik megteremtéséig a legkülönfélébb területeken fáradoztak a nemkívánatos ellenfelek kiiktatásán.

Egyes atlantiszi kristálysebészek efféle negatív, fekete mágiába hajló tevékenysége főként Kr.e 15000 és 10000 között volt jellemző, s máig is hat, legalábbis ami a génmanipulációt és az agyfrekvenciák befolyásolását illeti.

A külső és belső „harmadik szem".

A megmagyarázatlan (feszült) fejfájás és szemproblémák okai a harmadik szem karmikus zavaraiban keresendők, egy fényalagúton vagy csillagkapun keresztül. Ez a terület azzal az időszakkal áll kapcsolatban, amikor finom anyagú fénylényekként még nem inkarnálódtunk, a durva anyagba, s nem találkoztunk diszharmóniával.

A belső harmadik szem az ember érzékszerveken kívüli észlelésnek, például a „tisztánszaglásnak", a „tisztánízlelésnek", a „tisztánérzésnek", a „tisztánhallásnak" és a „tisztánlátásnak" a koordinációs területe.

Az atlantisziak, illetve az atlantisziak előtt élt emberek harmadik szemének helyén egy mandula nagyságú kristály volt, amelyet öt gyorsan rezgő kör tartott szabadon lebegve. Ez ugyanolyan színű és összetételű volt, mint a tenyerükben lévő kristályok. Ha az atlantiszi kristálysebészek egyidejűleg működésbe hozták mind a három kristályt, a szakrális geometriai szögeknek megfelelő kéz és kartartással akár tömegek gyógyítására is képesek voltak.

Ha valakinek a múltban rossz tapasztalatai voltak az érzékszerveken kívüli érzékelés képességével, elképzelhető és lehetséges, hogy tudatosan lezárta külső harmadik szemét, mintegy lereteszelve vagy eltorlaszolva azt.

Ez lehet az oka annak, ha ma nyomást érez a homloka közepén, illetve belül, a szeme mögött. A harmadik szem kristálya csepp alakú volt, de ma már csak információként van jelen a köztiagy és a homlok közepe között, nem pedig durva anyagú kristály alakjában, mint az atlantiszi időkben.

Ennek ellenére még ma is érezhető e kristály finom és durva anyagú hatása. A csepp felső vége a két külső szemzuggal egy körülbelül 5,24 cm oldalhosszúságú egyenlő oldalú háromszöget alkotott, elhatárolt térbeli testként tehát tetraédert formázott. Ebben a nagy egyenlő oldalú háromszögben helyezkedett el az úgynevezett FÉNYALAGÚT kisebb tetraédere, illetve kisebb egyenlő oldalú háromszöge, amelynek a szent PHI (=1,6103...) számmal csökkentett oldalhossza körülbelül 3,62 cm volt.

A FÉNYALAGÚT a fény és a sötétség kettősségével való eddigi bánásmódra hívja fel a figyelmet. Ha az egyén életében még ma is túlsúlyban vannak az önpusztító programok, illetve a sötétség elemei, a „fényalagút" háromszöge/tetraédere elcsúszhat vagy elfordulhat, s ez esetben (de nem feltétlenül) a szem működésének zavarához vagy homloktáji problémákhoz és fájdalmakhoz vezethet. 

A CSILLAGKAPU egy további, megint csak minden oldalán a PHI (=1,61803...) számmal csökkentett, 2 cm oldalhosszúságú egyenlő oldalú háromszög, illetve tetraéder (szög:60 fok), amelynek középpontja az egyéni kozmikus tudatot az egyénben lakozó „Isten szemeként" ábrázolják. 

„ISTEN SZEME" :

Ez a pont az orrgyökérnél található a két szemöldök között középen. Ha erősen megnyomjuk, egy impulzust küldünk az epifízis (tobozmirigy) felé, amely, mint ismeretes, a FELETTES ÉN egyik székhelye.

Ha az időutazás vagy más hasonló beavatás során a korábbi életekben kellemetlen élményben volt részük, akkor előfordulhat, hogy ez a terület és a középpont leblokkol, ami megakadályozza a kommunikációt a FELETTES ÉNNEL, továbbá szédülést okozhat, s esetekben ennek a területnek a fájdalmával jár. Ilyenkor ezen a helyen elzáródik az életenergia keringésének kivezető pontja is, amely az életenergia csökkenését okozza, és nyomást, illetve fájdalmat okoz ezen a területen.

forrás: Internet