2012. szeptember 4., kedd

Pofonok...

Éled mindennapjaid, akár tudatosan teszed ezt, akár csak úgy "elvagy" a világban, mégis előbb-utóbb szinte elkerülhetetlen, hogy egy picit bele ne fásulj a hétköznapok ismétlődő eseményeibe.

Felkelsz, reggeli rutin, munkába indulsz, dolgozol, távol töltesz otthonodtól 9-10 órát. Hazaérsz este. Vacsi, főzés, gyerek, házimunka és már rád is esteledett.


 Van időd önmagadra?

Azt mondod nincs, mert most ez vagy az fontosabb. Pedig tudod, arra van időd, amire szakítasz...
Mégsem teszed vagy csak ritkán. Szinte szégyelled, ha önmagad előtérbe helyezed mások vagy a tennivalóid rovására.

Aztán egyszer csak felbolydul az életed. Egy újabb pofon, amire nem számítottál...megtorpansz, magadba nézel, napokig csak agyalsz, gondolkozol,  mi is történik és miért?

Azután - ha egy icipicit is tudatosan tudod önön életed szemlélni - jönnek a válaszok belülről.

Mert belefásultál, mert megszokottá, rutinszerűvé vált már megint az életed és ebből a napi rutinból éppen TE maradsz ki, hogy ÖNMAGADDAL és KAPCSOLATAIDDAL foglalkozz mélyebben.
Mert teszed a dolgod, de felszínesen. Ennél mélyebbre kell leszállnod önmagadba. Amit most teszel magadért, az édeskevés.

Ezért hát a pofon...hogy felébredj. Az égi irányítás - avagy nevezzük őt Istennek -  tudja, mikor, miért és mit kell tennie, hogy feleszmélj.

Semmi sem történik ok nélkül.

Azt hiszed, hogy áldozat vagy, hogy már megint szenvedned kell. Pedig nem.
Nem a szenvedés és az áldozat szerepbe való beleolvadás a cél. Ezek csak átmeneti eszközök a cél eléréséhez vezető úton.
Az ÚT pedig csak a Tiéd. Neked kell rajta járni, de JÁRNI kell !!! Nem csak toporogni.

Aztán ha erre sikerül ráébredned, már könnyebb lesz.

Persze az érzelmi pofonok miatt szenvedsz, de megérted, ez is érted történik. Ez is egyfajta segítség az égiektől.
...és már nem is fáj annyira, már tudsz újra mosolyogni, örülni önmagadnak, az életednek és az életed apró szépségeinek.
Elkezdesz újra befelé szemlélődni, belül keresni önnön Istenséged.

Próbálj meg ezen az ÚT-on maradni és nem letérni róla!
Kerüld, hogy mindennapjaid újra csak rutinná váljanak! 
Élj meg minden egyes pillanatot CSODAKÉNT!

Mert az élet maga a csoda és azért születtünk most ide, hogy ezt megtapasztaljuk , tanuljunk és fejlődjünk. Szeretetben és boldogan...

:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése