Szerelem egy életen át
Berobbantál az életembe,
bár nem első látásra szerelem volt ez, de mégis…
Egymásra néztünk és pillantásunk ott maradt,
egymás szemében megláttuk a másikat…
Mosoly…
Szerelem és láng lobbant, ami elsöpörte addigi életem,
nem bántam, csak sajnáltam , hogy érzelmeim másokat
megbántottak.
De belevetettem magam a közös életbe, ahogy Te is.
Semmink sem volt, de mégis miénk volt a világ, mert együtt
voltunk.
Aztán jöttek a hétköznapok, hosszú éveken át,
hullámhegyekkel és –völgyekkel, de mégis szeretetben.
Mert tudtuk, bármi is történik, számíthatunk a másikra.
És megérkezett szerelmünk „gyümölcse” is :-)
Drága kicsi lélek, ki közénk vágyott, néha nem is értem
miért?
De aztán rá kell jönnöm, hogy tanítani jött bennünket
és tanulni: általunk
, kapcsolatunkból, életünk minden döccenőjéből.
Eltávolodások, újra egymásra találások időszaka következett…
De a láng mégis ott volt mindig bennünk, ami nem engedte,
hogy elszakadjunk egymástól, mert összetartozunk.
Aztán még nagyobb viharok…félelem, aggodalom, bizalmatlanság…
Szakadék – szakítás ???
Nem , nem ez a sorsunk… az utunk nem egy, külön kell járnunk
a magunkét,
de mégis egymás mellett , támogatva egymást, fogva egymás kezét.
Hiszem, hogy így van, sőt tudom, mert érzem... a szívem ezt
súgja remegve,
a lelkem ezért kiált félve, mégis epekedve.
Ma, holnap , egy év , tíz év múlva, ebben a létben örökké…
Majd azután újra megtalálva egymást, talán a következőben is,
mindörökké…
Szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése