Sokáig azt gondoltam, hogy a HIT = egyház és vallás...de most már tudom, ez badarság.
A hit nem az egyházakkal és vallási irányzatokkal kezdődik. A HIT bennem kell, hogy legyen. Vagy él bennem vagy sem...
Viszont mindig is tisztelettel vegyes irigységgel néztem fel azon emberekre, akiknek láthatóan volt hitük. Hiszen ha hited van, akkor van kihez fordulnod és van mibe belekapaszkodnod életed legnehezebb pillanataiban is.
Azt hiszem mindenki először akkor érzékeli hitének erős hiányát , amikor valami trauma éli az életben.
Az én életemben ez tavaly következett be. A világ fordult meg velem és az első napokban úgy éreztem, magamra maradtam a fájdalommal, a félelmekkel...mert nem volt kihez fordulnom.
...és hogyan jön ide ISTEN?
Mert akár hittem benne, akár nem, ott volt mellettem azokban a napokban.
Az egyik napon megszólalt bennem egy hang: "NA UGYE, HOGY LÉTEZEM?"
Először meglepődtem, körülnéztem, ki szólított meg...mert olyan életszerű volt az egész, mintha tényleg ott lett volna mellettem valaki vagy valami...
Akkor békesség és lelki nyugalom öntötte el a szívem-lelkem, örömömben csak sírni tudtam...
Aztán helyrejöttek körülöttem a dolgok.
Persze csak látszólag és átmenetileg.
Jönnek a változások, újabb traumák, félelmek...miként élem meg? Igen, tudom, csak rajtam múlik...de nem könnyű...
...és Isten? Kérem őt folyamatosan és az angyalokat is, segítsenek...hogy könnyebb legyen. Megélni , elviselni mindazt, ami vár rám.
Bízni abban, hogy minden változás egy új lehetőség. Hinni abban, hogy Isten által küldött őrangyalaim védőszárnyai alatt biztonságosan átvészelek minden helyzetet és képesek begyógyítani sebeimet.
Hinni abban, hogy Istennek dolga van velem (mint mindannyiunkkal) és vigyázni fog rám. Csak annyi terhet tesz rám, amit még képes leszek elviselni, még ha fáj is és nehéz is.
Hinni azt, hogy mindez az én érdekeimet (is) szolgálja.
Nehéz felfogni ezt.
Tudom, hogy Isten nem a "mennyországban üldögélő, büntetést és jutalmat osztogató valaki".
Én úgy képzelem el őt, hogy Ó egy közös nagy tudat - maga a nagybetűs VALÓSÁG - , aminek része vagyok én is.
Az én lelkem egy darabka ebből a nagy közös valamiből.
Ha képes leszek rá, hogy megéljem önmagamban az isteni részem, kapcsolatba lépjek belsőmmel, akkor képes leszek elfogadni dolgokat, történéseket. Képes leszek a félelmeim és a fájdalom elengedésére.
Dolgozni fogok rajta, mert nincs más választásom.
Az én imám:
"Kérlek Istenem segíts! Légy velem minden pillanatban, ne engedd el a kezem és ne hagyd , hogy én elengedjem a Te kezed! Küldd mellém angyalaidat, hogy segítsenek utamon! Segíts, hogy boldog legyek és lelkembe újra visszatérjen a béke és harmónia! Gyógyítsd meg a lelkemen keletkezett sebeket! Köszönöm."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése