Fogadjátok szeretettel eme néhány kísérletemet a szavakon túli világok és dimenziók megfogalmazására…
Mostanában többször kerültem olyan helyzetbe, amikor csillogó szemmel és valódi nyitottsággal nekem szegezték a kérdést:
Mi az új energia? Mitől új?
Milyen az új tudatosság? És hogyan lehetek biztos benne, hogy tudatos döntést hozok?
Nagyon izgalmas volt belemerülni ezekbe a kérdésekbe, és magamba is. Lehetséges az elme oldaláról, és a tapasztalatok alapján is megközelíteni a választ. Én ez utóbbit választottam. Hiszen az elme, ezer és ezer féle választ tud adni, de azok nem Lényem egészéből jönnek, csak egy elvont térből, ahol létezik minden kérdés, válasz és persze azoknak az ellenkezője is…erre leginkább talán a jogászok bólogathatnának ...:-)
Tudom azt is, hogy ahányszor az elméből válaszolnék meg valamit, valahogy kevésnek érzem azt, súlytalannak, és nem IGAZnak, ÉLŐnek, megéltnek. Számomra a megtapasztalt, megélt, megérzett esszenciák hoznak igazi megértést, s vezetnek a valódi integráláshoz.
Szóval, hogyan Élem meg az új energiát? A kérdezőmnek úgy feleltem: „nagyon egyszerűen úgy tudnám megfogalmazni, hogy ami súlyos, nehéz, lehúz, toporgásra, vívódásra, „nyammogásra” késztet, az mind régi energia. Mind valamilyen hitrendszerhez kapcsolódik, amelyek közt vergődünk. És gyakran létrejön egy zavaros, nyúlós állapot, amelyet én nagyon szeretek „massza” állapotnak hívni. :-)
Például, kitaláltunk valamit, és el is indulunk az általunk vágyott dolog felé, ám két lépés után elindul a belső párbeszéd: Tényleg ezt szeretném? De mit szólnak majd a többiek? Ez önző dolog… Lehet, inkább mégis valami szerényebbet kellene választanom, egy kisebb célt… Meg tudom csinálni? Majd úgyis belekötnek… most melyik részem is akarja ezt, én, itt a MOST-ban vagy ez csak valamilyen régi be nem teljesült vágynak a kifejeződése, amely ma nem is lenne aktuális?
...és kezdődik a toporgás, mert a tiszta szándék, és vele együtt a teremtő energia, amint elindult, a hitrendszereink, régi szokásaink, bűntudataink, kétségeink, és félelmeink útvesztőjében találta magát. Eredmény: STOP. Nem működik a teremtésünk. Legalábbis ezt a következtetést vonjuk le, és ezzel még lejjebb húzzunk magunkat az önbecsülés, önértékelési „skálánkon.” Ördögi kör… Régi-régi lefutott körök…Hova vezetnek?? Tudjuk mind: előre biztosan nem.
Nos ehelyett, én az Új Energiát választom. Ha jön egy örömteli vágy, egy ötlet, megfogalmazódik bennem, akkor elindulok vele… könnyedén, játékosan, a tapasztalás vágyától vezetve, (mely nem a megkaparintás vágya - hanem a játékos, felfedező tapasztalás vágya) – és amikor bejön a toporgás energiája, próbálkozna a kétség hangja, és a sok önkorlátozás: figyelek, és érzek: érzem, ahogy nehezedik a könnyedség, amellyel az ötletem megszületett, és itt azt mondom : STOP! Nem hagyom elnehezülni, lelassulni és beállni ezt a Teremtő energiát! Továbbra is az örömömet választom, a játékosságot és hiszem, tudom, hogy az energia tudja a dolgát- megtalálja az útját ahhoz, amire vágyom. Mert MINDEN ENERGIA ENGEM SZOLGÁL. Tehát ha szívemből jön a vágy, az Univerzum, a saját Szellemem, mely imád, szeret és mindennel kedveskedne nekem, amit csak be tudok fogadni, el fog vezetni a vágyott dologhoz, erőlködés, küzdés nélkül. KÖNNYEDÉN- teljesen spontán módón, szabadon, kreatívan. EZ AZ ÚJ ENERGIA! Nem tudod előre megmondani, megkötni, betervezni, beszabályozni, lesúlyozni, kőbe vésni… mint egy szilaj gyönyörű Paripa, melynek megmondod hova vigyen, és Ő elrepít Téged oda, biztonságban, de csak akkor, ha rábízod magad, és meghagyod Neki a szabadságát, hogy Ő úgy szárnyaljon, ahogy azt a pillanatban kitalálja. Gyönyörű kalanddal ajándékozva meg Téged. Mert nem tudhatod előre, merre vezet az út, meddig tart, de ha elengeded a biztonságérzeted pótlására irányuló ama vágyadat, hogy előre mindent tudj, és képes vagy kinyílni a KALANDRA, tudván, hogy az a LEGJOBB lesz a számodra, olyan új dimenzióit tapasztalhatod meg a létezésnek, amelyre álmodban sem gondoltál, s még inkább felismered, hogy mennyire szűk ketrecbe zártad magad az elméddel együtt. Ez a könnyed áramlás, kiterjedés, kreativitás, minden pillanatban új születés, az Öröm szökkenése, az ÚJ ENERGIA a számomra.
És mi az Új Tudatosság? Az, hogy felismerem, mikor van döntési lehetőségem, hogy van választásom. Nem kell a „massza állapotban” ragadnom. Amikor érzem, hogy kezd tovatűnni, lelassulni, bemerevedni az örömteli, kreatív pezsgés, azon nyomban megállok, és azt mondom: STOP! ÉN választok. Nem hagyom, hogy bármi rátelepedjen az örömömre. Lélegzem jó mélyen párat a hasamba, újra belélegzem a Lelkem Örömét, amellyel megszülte a vágyat, a célt, amely irányába elindultam, amit szeretne megtapasztalni, és kimondom: ÉN AZ ÖRÖMET VÁLASZTOM !. Én ezt és ezt szeretném megtapasztalni. Engedem, hogy az energiák folytassák lelkesen útjukat, és elérjenek oda, amit én Tudatosan megjelöltem az Univerzum térképén. Engedem, hogy menjenek a maguk útján, anélkül, hogy kontrollálnám a „célhoz” vezető minden egyes lépcsőfokot, folyton elemezném, újratervezném. Döntök, Tudatosan, és elengedem az irányítást.
A TUDATOS DÖNTÉS abban áll, hogy egy tiszta nyugodott pillanatodban, amikor össze vagy kapcsolódva a középpontoddal- lehet ez egy kis Tudatos Lélekzet után, vagy sportolás közben, vagy ha belemerülsz a kertészkedésbe, és érzed, hogy a Lelked Örömében vagy éppen, akármilyen ellazult állapotodban - tudatosan megkérded magadtól, a Lelkedtől, hogy mire vágyik . Lehet ez „kis” dolog vagy „nagy” dolog- a Léleknek mindegy-ő nem ismeri az elmének eme címkéit- mint ahogy a gyermekek sem osztályoznak, fontosnak és nem fontosnak ítélve meg a dolgokat, mert minden az adott pillanatban ugyanolyan FONTOS.
Szóval, jó esetben, még ha csak kezdetben valami látszólag egyszerű és apróságnak tűnő dolgot is hallasz meg, de hallani fogsz valamit, amit a Lelked súg Neked. Hogy mihez van épp kedve, mit tapasztalna meg örömmel, amolyan gyermeki játékossággal. Ez lehet egy eperfagyi, egy új ház, egy séta, lefeküdni a fűbe, beszippantani a virágok illatát és sütkérezni a napon, vagy megtalálni a tengerparti nyaralás helyszínét, bármi… de ha érzed a hozzákapcsolódó örömöt és hívást, mondj rá IGENT. Hozd meg Tudatosan a Döntést, hogy ezt és ezt szeretnéd megtapasztalni. Ezt FOGOD megtapasztalni. Döntsd el, mondd ki, és bízz magadban, a Lelkedben, Szellemedben (hiszen a Lelked nem elérhetetlen dologra vágyik, tudd, hogy nem véletlenül azt kívánta, amit kívánt, csak te teheted elérhetetlenné- a kétségeiddel) - tudd, hogy el is jutsz a „célhoz” és engedd el az egészet. Hagyd magad odavezetni, odavarázsolódni.
A Tudatos Döntés a Lelkünkben fogan, vágy szintjén és aztán tudatosan egész lényünkkel rámondjuk az IGENT. Majd elengedjük. Nem vizsgáljuk felül minden pillanatban. Mivel általában sohasem túl konkrét dologról szól a döntés, hanem inkább egy minőségről, egy tágabb gyűjtő fogalomról, tárgyról, ezért nem kell nap, mint nap korrigálni a kritériumokon.
A paripa elindult, boldogan szökken, mi pedig élvezzük a Kalandot, teljes Bizalommal, ahogy utunk kibontakozik, a dimenziók feltárulnak, és TAPASZTALUNK.
Forrás: kristalycsakra.eoldal.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése